“Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.” – mondja Agatha Christie, s talán ez a fajta hozzáállás az, ami legjobban jellemzi a következő sorok szereplőjét. Sági Evelin nem mindig volt Aviana Rahl, illetve nem volt mindig az az Evelin, akit ma szépségápolással kapcsolatos videóinak hála ismerhetünk a YouTube-ról. Ahogy mindenkinek, úgy neki is voltak nehezebb időszakai az életében, azonban egy pillanat örökre megváltoztatott mindent körülötte. A most következő roppant tanulságos interjút talán azoknak tudnánk ajánlani – persze Aviana rajongói mellett -, akik valamilyen útkeresés közepén tartanak. Hiszen az utolsó mondat után valószínűleg ti is rájöttök majd: a változásra való lehetőség mindenki számára adott, csupán észre kell vennünk a kínálkozó lehetőségeket.

Kezdjük mindjárt az elején! Az első videód 2012 szeptemberében jelent meg, s ha az ember megnézi, olyan érzése van, mintha profi stúdióban lett volna felvéve. Mi okozza ezt a hatást, s miért nem jelenik meg a későbbiekben ez a háttér?

Mondhatni ott is volt! A lakóhelyem helyi televíziójánál dolgoztam, mint narrátor és hírolvasó, így ott rögzítettem az első videóimat is. Ez egy önkéntes tevékenység volt az életemben, de én minden alkalommal nagyon vártam, hogy eljöjjön a "heti hírek ideje". Egyszer az aktuális adás felvétele után félve megkérdeztem, hogy esetleg használhatnám-e a TV-s kamerát és kész setup-ot egy saját videó rögzítésére is? Sosem vittem még haza pendrive-ot annyira mosolyogva, mint akkor, amely az első saját videómat tartalmazta. Azonban semmiképpen sem szerettem volna visszaélni ezzel a kedvességgel, főleg nem hosszútávon, így ahogy tudtam, megpróbáltam önállóan megoldani a videók felvételét.

Viszonylag későn, 2014-ben vettél saját kamerát. Addig kitől kaptál segítséget? Ma már egyedül veszed fel a videókat?

A környezetemben két nagyon tehetséges barátom is a szárnypróbálgatás fázisában volt abban az időben, amikor én elkezdtem videózni. Mészáros Virág hobbi fotós volt, Lánczos Dávid pedig kisfilmeket készített. Virágtól nagyon sok segítséget kaptam abban, hogy a smink “kreálmányaimat” bemutathassam a blogolvasóimnak - merthogy nálam írottan indult minden, kreatív sminkek bemutatásával, amit autodidakta módon, inspirációk hatására alkottam. Sokat dolgoztunk és fejlődtunk is együtt, voltak közös fotós-sminkes projektjeink, két évben is első helyzettek lettünk egy színvonalas fotópályázaton, ahol én voltam a modell, Virág pedig elkapta a nyertes pillanatot. Eközben a kis falunk életét is teljesen felpezsdítettük, ugyanis fotózásokat szerveztünk, ahol az alanyok tőlem sminket, olykor frizurát kaptak, Virág pedig gyakorolhatta a portré fotózást, amit mára már tökéletesített. Nagyon új volt ez felénk, futótűzként terjedt a hírünk. Dávid a videós vonalon adott felbecsülhetetlen segítséget, majd szépen, lassan megtanított a vágóprogramok magabiztos használatára. Tippeket, trükköket mutatott, és az ő segítségének, tanácsainak köszönhetően vettem meg az első gépemet is. Évek alatt épültek egymásra a kis kockák, folyamatos és intenzív volt a fejlődés, de az tény, hogy nélkülük nem lennék most ott, ahol vagyok.

Nem 2011-ben kezdted az írást, már előtte is vitted a Csipkés Harisnyakötő nevű blogot. Miért döntöttél úgy, hogy törlöd a bejegyzéseket? Ott milyen témákat dolgoztál fel?

Világ életemben imádtam jegyzetelni és a mai napig naplót írok. Amikor egyetemre kerültem, szerettem volna egy más jellegű felületet találni, ahol rögzíthetem az élményeimet, akár egy -egy képet is mellé tűzni néha. Akkor ismerkedtem meg a blogokkal és gondoltam - én is készíthetek magamnak egyet. Így született meg az első blogom, ami csak személyes élményekkel volt megtöltve. Mikor azt éreztem, hogy szívesen írnék egy célzott témáról is, akkor úgy éreztem, kétfajta vonal nem fér meg egymás mellett, ezért ideje volt egy korszakot lezárni, majd pedig tiszta lappal indítani egy újat.

A YouTube-lét mérföldköveit a feliratkozások számában szokás mérni. Esetedben az látható, hogy 2015 elején 9.000 feliratkozóval büszkélkedhettél, majd ez a szám év végére megtriplázódott. Most, 2016 novemberében csaknem 90.000 követőt tudhatsz magadénak. Miben látod a hirtelen jövő népszerűség okát?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy megtaláltak azok az emberek, akiket érdekel az, amiről beszélek. Elsősorban fiatal felnőtt nőknek készítem a videóimat hétről-hétre, olyan lányoknak, akiket hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint engem. Nem csinálok bolondot magamból, nem próbálok hamis képet állítani, egyszerűen csak teszem a dolgomat úgy, ahogy az belülről, természetesen jön. Úgy tűnik, ez egyre több embernek tetszik. A rendszeres videó-gyártás mögött persze sok-sok erőfeszítés van, hiszen én munka mellett építettem a kis közösségemet, minden szabadidőmet erre áldozva.

Amikor valamilyen YouTube-csatornára tévedünk, a név az, amin azonnal elgondolkodunk, hogy vajon honnan származik. Miért pont Aviana Rahl? S ami még érdekesebb, miért pont „Tessék pezsegni!” a jelmondatod?

Mióta az eszemet tudom, mindig is a kreatív vagy éppen elvontabb tevékenységekben éreztem jól magam. Vonzott a fantázia-világ és nagyon sok ilyen jellegű könyvet olvastam már tinédzser koromban is. Például én is azon korosztályhoz tartozom, akik a Harry Potter könyveken nőttek fel. Akárhogy is, szerettem volna egy egyedi nevet, olyat, amelybe biztosan nem botlik bele az ember máshol. Viccesen azt szoktam erre mondani, hogy az Evelin nevemet nem tartottam elég egyedinek a YouTube-hoz. De az igazság az, hogy a saját nevemet szerettem volna csak magamnak megtartani, jelezni ezzel, hogy vagyok 'én' és van a 'kreatív, alkotó én', aki heti kétszer feltölt egy videót. Ahogy a magánéletemről sem tudnak szinte semmit a nézők, pontosan ezt éreztem a névválasztásnál is: akartam egy határt, ami után nem már nem akarom magamat kiadni. Életem legmeghatározóbb könyvét olvastam éppen akkor, s ott minden, amit a főhős képviselt, engem annyira magával ragadott, hogy azt éreztem: valahogy ennek mindig velem kell lennie, mint egy emlékeztető. Innen jön a Rahl név. Az Aviana pedig egy újságból köszönt vissza rám, amit nagyon szépnek tartottam, így amikor eljött a névadás ideje, a fejemben azonnal összekapcsolódott ez a két világ, s onnantól tudtam, hogy ez leszek én! A “Tessék pezsegni!” jelmondat magyarázata ennél talán összetettebb és egy nagyon hosszú, sötét, nehéz időszak ihlette. A külsőm és az akkori "egy helyben toporgós" élethelyzetem miatt nagyon sok gátlás volt bennem, ezért azt éreztem, hogy bár úton van a változás (pl. fogszabályzóm lett), mégsem érzem azt az örömet, amit kéne. Levert voltam és elkeseredett, nem tudtam örülni az apró dolgoknak sem. Mindig azon dolgoztam, hogyan tudnám jobb kedvre deríteni magam és meglátni az életemben a szépet. Egyszer tanúja voltam annak, ahol egy idősebb hölgy szinte kérdőn rászólt egy fiatalra, aki szintén ugyanolyan unott arccal létezett, mint akkor én, hogy "Zsófikám, fiatal vagy, szép vagy, mi bajod van az életben?! Tessék pezsegni!" Mindenezt tette olyan hangsúllyal, hogy nekem azonnal kikerekedett a szemem, majd azt éreztem, mintha ez a mondat akkor és ott, igazából nekem szólna. Azonnal megvilágosodtam és akkora hatással volt rám ez az elcsípett beszélgetés, hogy onnantól fogva megpróbáltam én is pezsegni. Magamsem tudtam pontosan, hogyan és miként kellett volna elkezdeni, de állandóan ez a két szó járt a fejemben. Eltartott egy ideig, de elkezdtem apró változásokat érzékelni, ezt pedig óhatatlanul tovább akartam adni, hátha másnak is csak egy jól célzott mondatra van szüksége - jó időben és jó helyen-, hogy végre kinyíljon a szeme.

Mik azok az élmények, amelyekben biztosan nem lehetett volna részed, ha nem lépsz be a YouTube-világba?

Ezer és egy. De talán mind közül a legnagyobb élmény, hogy ezzel a tevékenységgel igazán kiteljesedhettem és ebben minden benne van, amiben valaha egy picit is jó voltam. Olvasztótégelynek hívom, ahol minden olyan jó tulajdonságom jelen van, ami alkotó. Mindig erre az élményre vágytam, amit soha, sehol nem találtam meg és nem is hittem, hogy valaha megtalálom. Későn érő típus vagyok és örök álmodozó. Nem túl szerencsés kombináció, de a YouTube már most többet adott nekem, mint amire valaha is vágytam, s egyúttal megmutatta, hogy az álmodozók is révbe érhetnek egyszer!

Az emberek gyakran kinyilvánítják a negatív véleményüket is. A kibertérben, „arc nélkül” még könnyebb másokat megszólni. Ötéves YouTube-léted alatt biztos téged is értek atrocitások. Mi ennek az oka és hogyan tudsz ezzel megbirkózni?

A kezdeti időszakban mindig a fogaim miatt bántottak. Ez volt az a felület rajtam, amibe mindig belekötöttek és én őszintén szólva, ezt rettentően a szívemre vettem. Az idő múlásával azonban megkeményedtem és már teljesen ki tudtam zárni az észnélküli, taplóságból eredő bántásokat. Azonban mindig van új a nap alatt, jelenleg pedig azt érzem, hogy az őszinte, egyedi megnyilvánulás tudja a legjobban kiverni az embereknél a biztosítékot. Szerintem hozzá vannak szokva a semleges, biztonsági pályán mozgó megnyilvánulásokhoz a YouTube-on, ami után egy egyedi vélemény már sok. Ne kelljen sokat gondolkodni egy videó során, ne hallassa a saját hangját a videós se, csak adja meg azt a napi 10 perc szórakozást, ami nekik "jár". Részemről ennek a szirupos világnak az ideje lejárt és nem gondolom azt, hogy egy tartalom gyártónak mindent el kell viselnie olyan emberektől, akik arc és név nélkül képesek időt és energiát pazarolni mocskolódásra. Továbbra is abban hiszek, hogy valaki azért iratkozik fel egy csatornára, mert azonosulni tud a videós személyével. Az régen rossz, ha a videósnak kellene megváltoznia az elégedetlenkedő emberek véleménye miatt. Ne felejtsük el, ez továbbra is egy ingyenes felület - ahol ugyan mindenkinek vannak jogai, nekem például az, hogy úgy beszéljek, ahogyan szeretnék, és bátran tiltsam le azt, aki túlmegy a határon.

Szeretünk mások életében „turkálni”, te mégsem engedsz minket, nézőket teljesen közel, hiszen a magánéletedről nem sok mindent árulsz el. Van ebben valamilyen tudatosság, amelyből nem engedsz vagy láthatunk majd egyszer egy „boyfriend tag-et”?

Teljesen tudatos az, hogy a magánéletemből semmit sem mutatok. Az csak az enyém, csak rám tartozik és igazából egyetlen videóm témájával sem kapcsolatos.

A magánjellegű dolgoknál maradva: az egyik legszemélyesebb videódban - mely egyben az egyik legnézettebb is – a fogaid történetét meséled el. Mi motivált abban, hogy ezt megoszd másokkal is?

Életem legnagyobb fordulópontja a fogaim megváltoztatása volt. Kettes metszők nélkül születtem, ami miatt a fogaim mindig is másak voltak, de sajnos egy rossz döntés miatt szó szerint végleg eltorzult az egész helyzetem. Mikor hosszú évek reménytelen vágyakozása és csalódásai után végre minden megvolt ahhoz, hogy belevágjak egy változásba, úgy hittem, biztosan furcsa lehet az az embereknek, hogy szerdán még foxi nélkül, csütörtökön pedig már foxival videózom. A fogszabályzót rövidítve foxinak neveztem el! Tudtam, hogy ezernyi kérdés jött volna, így úgy döntöttem, elejét veszem a dolgoknak és magamnak is dokumentálom a rögös utat, ami rám várt. Azt nem is sejtettem, hogy ekkora visszahangja lesz az egésznek és ennyi sorstárs talál majd rám ezekben a videókban. Elborítottak a levelek, a kérdések és persze a bíztató szavak, amiket rettentő jó érzés olvasni a mai napig is.

Milyen meggondolásból költöztél 2015 elején Budapestre?

Munkahelyet és életteret váltottam, mert hittem abban, hogy ez szükséges a fejlődéshez. Nagyon féltem Budapesttől, de ma már tudom, hogy a lehető legjobb döntéseim közé tartozott a váltás, most pedig már azt érzem, hogy otthon vagyok a városban. Nemrég útbaigazítást adtam egy megszeppent vidéki néninek, teljesen magamra ismertem benne. Fejből mondtam miként juthat el az adott célhoz, ami után Szilva barátnőm viccesen meg is jegyezte, "na, most már igazi pesti vagy".

Ha jól tudjuk, egészségügyi diplomával rendelkezel. Vannak-e ezzel jövőbeli terveid?

Már nincsenek. Évekig dolgoztam a szakmámban, de sajnos már a tanulmányaim elején is tudtam, hogy bár valemelyest ugyan érdekel ez a világ, sosem fogom tudni igazi hivatásomként szeretni és erre építeni az életemet. Én ennél kreatívabb és őrültebb ember vagyok, s az a fajta formaság, amit ez a munka megkíván, egyszerűen nem nekem való.

Az első videóid egyikében Taylor Momsen cseppet sem szolid sminkjét kreáltad újra. Ezután láthattunk jó pár csillámtetoválásos alkotást. A kettő nem igazán fér össze. Hogyan jellemeznéd a saját stílusod?

Nehéz megmondani, mert alapvetően a videóim többsége mindig egy-egy lifestyle vagy sminkes-bőrápolós-random vlogolós téma mentén mozognak, azonban, ha egy kis lehetőséget is látok a kreatívkodásra, azonnal beindul az agyam. A csillámtetoválás nagyon érdekelt a kezdeti időszakban, és én mindig arról csináltam videót, ami aktuálisan megmozgatott. Jól lehet látni a változást az érdeklődési körömben, ahogy végigpörgeti az ember a videókat. Persze, alkalmanként csak becsúszik egy-egy rendhagyóbb sminkes videó - például Halloween-kor -, de erre szükségem van a teljes önkifejezés miatt!

S végül nem mehetünk el úgy, hogy fel ne tettük volna az ominózus kérdést, amely nyilván mindannyiunkat izgat: meg lehet-e YouTube-ozásból élni Magyarországon?

Igen, meg! Ez azonban semmiképpen sem szerencse kérdése! Nagyon sok dolognak kell passzolnia ahhoz, hogy ez teljesüljön, de a legfontosabb a rendszeres, kitartó és minőségi munka mellett, hogy egy olyan komplex élményt kell adnod a nézők felé, ami után még többet és többet akarnak majd belőled. Ha ez megvan, akkor az egy jó alap lehet ahhoz, hogy idővel ez legyen a munkád!