Viktor régi motorosnak számít a YouTube-szférában, hiszen sok-sok éve fejlesztgeti videós munkásságát az interneten. Ahogy ő fogalmaz, ez inkább egy gazdasági modell, amelyet szerencsére nagyon élvez is csinálni. A különböző videojátékok prezentálása mellett, a csatorna természetesen más tematikáknak is teret enged, s gyakorlatilag lelóg a monitorról, mekkora energiát fektet ebbe Sirius – ahogy Viktort követői szólítják. Ő azon kevés tartalomgyártók közé tartozik, akik a crowdfundingot, azaz a közösségi finanszírozást okosan, korrektül és közönségre szabva csinálják, de esetében mégis az a legmeglepőbb: nézői kérték, hogy adjon lehetőséget a támogatásra. A népszerű videós srácból idén májusban férj avanzsált, aki mostanság épp azzal foglalatoskodik, milyen módon tudna segíteni a szegényeken – interneten szerzett ismertségét felhasználva.

Februárban adtál egy interjút a 24.hu-nak, amelyben nagyon nyíltan beszéltél a közösségi finanszírozás kérdéséről. Milyen volt ennek a visszhangja? Akár a nézőid oldaláról, akár a cikket olvasók részéről.

Teljesen pozitív. Alapvetően a nézők is büszkék arra, hogy együtt érjük el, amit elérünk, illetve az ismerőseimnek is sokkal meggyőzőbb ez a gazdasági modell, mint a mostanra talán pejoratívvá váló influencer-megoldások.

Egy picit ugorjunk vissza az időben: Pingvinharcos csatornád főként a Minecraft tematikájára épült, de azóta kibővült a feltöltött videók témája is. Te hogy látod, még mindig Minecraft-specialistaként vagy jelen a YouTube-on és a Twitch-en?

Nem, már korántsem. Az alap játékot természetesen még mindig elég jól ismerem, de például az ún. „mod kultúrát” már messze nem annyira. Kemény, sok éves menet volt, a következményét még mindig lehet érezni a különböző online felületeimen, de sikerült elfogadottan kiterjeszteni a munkát más játékokra is. Azért az látszik, hogy aki erősen szakmai tartalmat keres, az nem az én csatornámra kattint. Ez évekig nem jelentett problémát, mert nem készítettem teszteket, vagy véleményvideókat, de jelenleg ilyenekben is gondolkodom. Ennek felépítése és kialakítása a jövő harca lesz.

A YouTube-ról elkanyarodva picit, a Twitch kényelmesebbb lett az élő gameplay-videózáshoz, vagy sok más tartalomgyártóhoz hasonlóan, Te is csalódtál a YouTube-ban, ezért is nyitottál a másik platform felé?

Ez nem feltétlenül kényelmi kérdés. Mármint igen, a Twitchre streamelni egy kattintás, YouTube-ra ez legalább ötöt jelent, de mindez egy minimum másfél, nem ritkán három és fél, négy órás stream esetén nyilván semmit sem számít. A YouTube fokozatosan, de egyre erősebben szorítja háttérbe a gaminget, főleg a gameplay, let’s play tartalmakat. Egyszerűen visszasorolja őket, nem küldi ki a feliratkozóknak. Ezen felül rendszeresen eszközölnek olyan változásokat, amelyek alapjaiban rengetik meg a felületen preferált tartalmak rendszerét. Tavaly augusztus és szeptember között kattintottak valamit valahol, és az évek óta tartott havi 3500 új feliratkozóm 3 hét alatt 500-ra esett le, a csatorna összmegtekintése ugyanezen időszak alatt 1,2 millióról 400 ezerre. Mi változott? Nem tudjuk, de kétlem, hogy abban a három hétben a tartalmaimban történt olyan változás, amit nem jelzett senki, de ekkora csökkenést okozott. Mostanra semennyire sem bízom a YouTube-ban. Egyszerűen kell mellé egy másik felület, ez jelenleg a Twitch. Nem nulláról építem a csatornámat, évekkel ezelőtt nagyon sok munkát raktam bele, csak akkoriban még túl korai volt, de most elő kell venni. Félreértés ne essék, a Twitchben sem bízom. Jelenleg a partnereiket felület exkluzivitásra kényszerítik legalábbis, ami a gameplay streameket érinti, ami egy hatalmas vörös lámpa egy olyan közegben, ahol a tartalomgyártók alapból ki vannak szolgáltatva a felületek kénye-kedvének. Én azért streamelhetek mindkét platformra, mert a szerződésemet még 2014-ben írtuk alá, akkor még nem voltak ennyire kemények. Jelenleg mégis a Twitch tűnik a kisebb rossznak a felhozatalban.

Mennyire volt könnyű a nézőidnek bemutatni egy teljesen új platformot (Twitch), mondván ’mostantól itt lesz a tartalmaimnak egy jelentős százaléka’? Jól vették ezt az újdonságot?

Régen nem. Régen kifejezetten nehéz volt. Cserébe viszont nem érte meg, szóval nem erőltettem tovább. Mostanra már mindenki erről beszél, mindenki vált. A TheVR váltott, nekik bejött, így mindenki követte őket. Én erről a vonatról sajnos, nem sajnos lemaradtam, mert szentimentálisan kötődtem a YouTube-hoz, a kiépített közönségemhez és a felülethez, aminek annyit köszönhetek az életemben. Azt nem tudom, ez mekkora hiba volt, de az tuti, hogy megúsztam a pionírkodás fájdalmát.

Régi motoros vagy olyan szempontból is, hogy a szponzorációk, kollaborációk kapcsán sok mindent kipróbáltál már. Ma, a YouTube-on miből van több: intelligens, néző-központú szponzorációból vagy azokból a fizetett tartalmú videókból, amelyekről lerí, hogy a tartalomgyártó két gombért „eladta magát”?

A második típusból. Egyértelműen. Könnyű, gyors pénz, ráadásul sok is. Olyannyira egy kaptafára megy sokaknál, hogy nem is értik, nekem mi bajom a dologgal.

A magyar crowdfunding úttörőjévé váltál a nézőid akaratából, hiszen ők buzdítottak arra, hogy csinálj olyan felületet, ahol támogathatnak téged. Ezt követően alapos kutatómunkával felderítetted, mi igazodna legjobban a csatornád tematikájához, s így hoztad létre a Patreon-oldaladat, ahol különböző szintekhez rendelted a nézői támogatások mértékét. Ha ezt ilyen alaposan, korrektül és körültekintően csinálná minden videós, javulna a dolog megítélése a társadalom szemszögéből is?

Fontos hozzátenni, hogy sokan törik ezt az utat különböző módszerekkel. Nyilván, ha sokan csinálnák ésszel, az jót tenne a megítélésének, de a közösségi támogatásnak nincs rossz szájíze jelenleg sem. Viszont, ha többen csinálnák a szponzorációkat szigorú elvek alapján, az nagyon sokat tenne az egész szponzorált tartalom témaköréért.

Említetted korábban, hogy a nézőközönséged nagy részét a fiatal felnőttek alkotják. Emellett nyilván a még ifjabb korosztályok is jelen vannak a nézettséged tekintve. Ez azért nem különösebben gyakori a hazai influencereket tekintve, minekután a közönségük túlnyomó részét a tizenévesek alkotják. Mitől függ mindez: a tartalomtól vagy a videóstól?

Tartalomtól és videóstól is. Valóban elég különleges demográfiáim vannak: az igazán fiatalokat - a fiatal felnőtteken kívül - a felnőttek is megelőzik. Ez nyilván a tartalmam szerkezetéből is adódik. Alapból lassabb, komolyabb a tartalmam, de az sem segít sokat, hogy a Minecraft-streamek közepén is szívesen kifejtem a véleményem akár az aktuális politika kérdéseiről is. Természetesen ez a korcsoport eloszlás lehet rossz jel is, főleg ha nem érek el új embereket, akkor előbb vagy utóbb meghal a csatorna. A kérdés az, hogy a jelenlegi fiatalok, amikor komolyabb gondolkodású korba lépnek, rátalálnak-e a felületemre. Szeretném azt hinni, hogy igen, de ezt bizony egy statisztika se tudja egyértelműen megmondani. Meglátjuk majd.

Arra Te például nagyon odafigyelsz, hogy milyen tartalmat engedj ki a kezeid közül. Nagyon ritkán vagy szinte sosem fordul elő káromkodás, indokolatlan harsánykodás a videóidban. Alapból egy visszafogottabb személyiséggel rendelkezel, vagy tudatosan ügyelsz arra, hogy ne menjen át „trashbe” a videózás?

A káromkodásra eleinte figyeltem, azóta ez beépült. Alapból se káromkodom nagyon sokat, de azt a mentalitást tanulni kell, hogy az ember ne rage-eljen, vagy ha rage-el, azt olyan formában tegye, hogy ne primitív fröcsögés legyen. Arra, hogy ne menjen át az egész trashbe, kifejezetten igyekszem figyelni, de azt nem tagadom, hogy néha nagyon jól esne megszegni a nincs káromkodás szabályomat.

A crowdfunding jövőjét nem igazán lehet látni, de a tartalomgyártás kapcsán ma már képzések is indulnak Magyarországon. A youtuber mint szakma tanulható vagy csak azok a készségek kellenek meg hozzá, mint a kamerakezelés, videóvágás, jó retorikai érzék? Még konkrétabban: van legitimációja az ilyen képzéseknek?

Vannak tanulható részei. Vannak tanítható, átadható képességek. Kamera kezelés, világítás, a gameplay rögzítés technikái, a streamelés sok részlete, sőt beszédtechnikai módszerek, gazdasági, életviteli kérdések, tárgyalási módszerek és sorolhatnám még nagyon sokáig. Vannak dolgok, amikért öltem volna, hogy tudjam, amikor kezdtem. Éveket nyerhettem volna, ha anno nem mindenre magamtól kellett volna rájönnöm. Személy szerint az életviteli és produktivitási problémáimra fókuszálok jelenleg, de a megfelelő tárgyalási technikák vagy gazdasági hozzáállás még csak a jövő zenéje lesz. Ez egy vállalkozás, ahol eleinte - legalábbis biztosan - mindent egy ember csinál. Rengeteg részletét lehet tanítani. Hogy ezt ezek a képzések megteszik-e, azt nem tudom. Elméletben lehet legitimációja a dolognak. Legalábbis az egzakt részét tekintve. Olyan képzést össze lehet rakni, ahol mindennel foglalkoznak valamennyit, de olyat nem, ami garantálja a sikert. Abban túl sok, nem az ember által befolyásolt tényező van. Lehet, hogy idegesítő a hangod, a stílusod, de lehet, hogy bármilyen különösebb ok nélkül képtelen talajt fogni a munkád. Garanciát nem lehet adni, mint mondjuk bizonyos programozói képzések esetében.

Kétségtelenül az utóbbi 10 év legnagyobb YouTube-durranása az volt itthon, amikor idén májusban élő adásban a nézőid elé tártad az esküvődet. Egyszerre volt meglepő újdonság és valahol határfeszegetés ez a részedről. Szeretnéd még ezt fokozni a későbbiekben?

Nekem azért vannak kétségeim ezzel az állítással kapcsolatban. Tény, hogy nem nagyon csinálnak ilyet, de a gyakorlati hatása azért ennél sokkal visszafogottabb, nem igazán számottevő semmilyen szempontból sem. Egy ígéret volt a nézőim kemény magjának, ami egy viccnek indult, de szeretem betartani az ígéreteimet (ha megkésve is talán). Nem, nem tervezem fokozni. Nem vagyok vlogger, az ilyen tartalmak távol állnak tőlem. Sokkal jobban szeretnék elmélyülni az adománygyűjtés (mármint a rászorulóknak, nem magamnak) témájában, egyre nagyobb horderejű jelenléttel, de az majd kiderül, sikerül-e a jövőben.